Ismerős?
"Lakást keresek a környéken, kérem hívjon! X.Y."
Mindez kézzel írva, mert úgy hitelesebb. Attól senki nem jön rá, hogy ügynökség...
Mindezt természetesen szórólapon, teletömve a postaládát.
DE MINEK?
Kérem azok jelzését, akik VALAHA szórólap alapján felhívtak valakit! Előre is köszi.
Amúgy a szórólapok olvasatlanul végzik a tudjátok hol? Itt, ni:
Most komolyan kérdem: van értelme? Egyetlen kva magyar forintot is pocsékolni ilyen baromságra? Érdemes megfizetni hajléktalanokat meg diákokat, hogy aztán abban se legyünk biztosak, hogy kiviszik-e? Nem lehetne ezt a pénzt ügyesebben elkölteni?
A képen egyébként egy olyan doboz van, amit a házmester helyezett el pont a postaládából kiszedett szemétnek. Azaz az olvasatlanul eldobott szórólapoknak. A doboz 40x50x30 centiméteres belső mérettel rendelkezik. Naponta ürítik, naponta megtelik. Egy lépcsőház szemetével. Azaz csak a mi lépcsőházunkban naponta nagyjából 6 liternyi papírszemét keletkezik csak azért, mert van pár kövület, aki nem képes felfogni, hogy a KUTYÁT NEM ÉRDEKLIK A SZÓRÓLAPOK.
Ébresztő balfékek, 2012. van! Nagyjából 20 éve senki nem olvas szórólapot! De komolyan.
Kidobott pénz.
Viszont kellően idegesítő, hogy ha az ember egy hétre elmegy mondjuk nyaralni, akkor hazaérve csurig van a postaláda és ki kell válogatni az értékes küldeményeket a sok szar közül. Arról nem beszélve, hogy a betörőknek elég belenézni a postaládába és látják, kihez lehet nyugodtan bepróbálkozni.
Szóval aki szórólapozik, az szarul csinálja. Mondhatnám, hogy balfasz, de nem mondom.
És arról nem is beszéltünk még, hogy ha az ember véletlenül szabadságon van, rohadtul biztos, hogy egy délelőtt legalább 4-5 szerencsétlen felcsöngeti a kaputelefonon, hogy engedje be. Ha fürdenél, ha szunyálnál, ha filmet néznél, nyomják a csengőt. A szerencsétlen szót úgy értem, hogy igazán szerencsétlen ember az, akinek csak ilyen meló jut. Sajnálom őket, de nem engedem be. Ez ugyanis két dolog. Elvből nem engedem be őket. A postaláda ugyanis nem szemetesláda és nem hiszem el, hogy ez a meló bárkinek megéri.
Persze főleg nem a kihordók tehetnek róla, rajtuk csak csattan a dolog. Nem is szoktam velük vitatkozni, egyszerűen leteszem a kaputelefont. Talán ez kevésbé megalázó, mintha nemet mondanék, esetleg ki is osztanám őket, hogy nem kéne. Tudják ők ezt, szegények, benne van a hangjukban a bocsánatkérés. Nem is haragszom én, csak nem engedek be senkit.
A szórólapot pedig egykedvűen kidobom. Olvasatlanul. Most is csak azért tudom, mi van rajtuk, mert ennek az írásnak a kedvéért belefényképeztem a szemetes dobozba. Amúgy meg, mint a kutyaszart, meg sem látom ezeket. Automatikus mozdulattal gyűröm össze mindet...
