Hagyod magadat átverni?

A nagy karácsonyi hajtásban több olyan dolog is megragadta a figyelmemet, amikről karácsony lévén nem nagyon akartam írni. Meghát elég sok is volt a negatív hangulatból, így még egy negatívkodás nem hiányzott.

Most sem negatívkodni szeretnék, csak felhívni a figyelmet arra, hogy csúsztatnak és becsapnak, ha hagyod magad.

Mi is verte ki nálam a biztosítékot?

Hát, a leginkább az a reklám, amiben két gyerek gitározik egy gitáron az utcán (Szitál, a hó és minden hóvirág...), majd azt felveszi valaki telefonon videóra és megosztja, majd valaki olvassa - már valamilyen weboldalba beillesztve, körülfolyatva szöveggel -, aztán egy anyuka letölti magának csengőhangnak és végül ahogy megy ki az utcára, a két gyerek még mindig ott gitározik.

Mi is a bajom ezzel a reklámmal?

Nos, egy mobilszolgáltató reklámja ez, amelyben az okostelefonozás és a mobilinternet előnyeit kívánják hangsúlyozni.

Csak sajnos ROSSZUL!

Vegyük sorra!

1. Ha az ember a mobiltelefonjával felvesz egy ilyen attrakciót, mégpedig olyan távolságból, ahogy a reklámban, akkor egyrészt nagyon nem fog látszani belőle semmi és a mobiltelefonok nagy részével a hangból semmi nem érthető, a maradékukkal meg valami szánalmas, zajokkal teli felvétel lesz csupán...

2. Ha felveszel egy ilyen videót, mégpedig olyan minőségben, ami már élvezhető, akkor azt mobilinterneten nem tudod feltölteni. Vagy egyáltalán nem, mert a telefonod eleve nem engedi, csak a wifiről - a klip meg ugyebár azt súgja, hogy majd már onnan az utcáról, mobilnetről felcsúszik -, vagy ha meghekkeled a telefonodat, akkor e nevezett mobilszolgáltató internetjén keresztül az egyperces videócska FÉL NAP ALATT kúszik fel, ha felkúszik egyáltalán. Mert inkább megszakad a felénél és kezdheted előről.

3. Ha sikerül is feltölteni, akkor ahhoz, hogy egy ilyen felvételt egy weboldalba a reklámban bemutatott módon beágyazz, azon bizony jó pár percet kell dolgoznod, mégpedig PC-n. Mert a mobiltelefonokon futó jelenlegi szövegszerkesztő, vagy blogger alkalmazások NEM alkalmasak ilyesmire. Azaz a videódat így beágyazni és szöveggel körbefolyatni nem fogod, csak számítógépről. Ha tehát mobiltelefonról blogolsz így, annak nem ilyen szép eredménye lesz, hanem valami szánalmas szutyok. Tudom, próbáltam. Nemhogy videót, de KÉPET nem lehet normálisan beilleszteni. Ez van, jelenleg itt tartunk.

4. Hogy anya letöltse csengőhangnak, ahhoz anyának kicsit értenie kell(-ene) a nethez. Ugyanis ha mondjuk valamelyik videómegosztóra töltöd fel, akkor onnan a hangot ki kell grabbelni, konvertálni kell a telefon számára értelmezhető formátumba (mondjuk MP3-ba), majd rá kell tölteni a telefonra. A lényeg tehát, hogy a reklámban bemutatott módon NEM fogja csengőhangnak használni. Arról nem beszélve, hogy anyának is kellene ehhez egy arra alkalmas telefon, anyának pedig kisebb gondja is nagyobb annál, hogy ezekben a vérzivataros időkben okostelefonozzon. Megveheted neki a telefont, de utálni fogja, legalábbis az esetek 99%-ában. Ennyi.

 

Miért idegesítő mindez?

 

Számomra csupáncsak azért, mert az okostelefonozás és a mobilinternetezés NAGYON JÓ DOLOG és semmi szükség nincs arra, hogy HAZUDJANAK róla. Ha simán bemutatják azt, amire TÉNYLEG alkalmas, azzal is vonzóvá lehet tenni. Ahogyan számos ismerősöm szánta rá magát az okostelefon vásárlására és a mobilinternet előfizetésére, úgy bárki, akinek BECSÜLETESEN megmutatják, mennyivel lesz jobb az ő élete ezektől, simán rá fogja magát szánni.

Aki viszont a kitárgyalt reklám alapján vásárol okostelefont és fizet elő mobilinternetre, az CSALÓDNI FOG.

Mert amit a reklám mutat, az NEM IGAZ. Pofátlan ferdítés, ami pedig a hazugság egyik formája.

De ugyebár azt tudjuk, hogy a reklámok hazudnak...

Szórólap? Szarul csinálod...

Ismerős?

"Lakást keresek a környéken, kérem hívjon! X.Y."

Mindez kézzel írva, mert úgy hitelesebb. Attól senki nem jön rá, hogy ügynökség...

Mindezt természetesen szórólapon, teletömve a postaládát.

DE MINEK?

Kérem azok jelzését, akik VALAHA szórólap alapján felhívtak valakit! Előre is köszi.

Amúgy a szórólapok olvasatlanul végzik a tudjátok hol? Itt, ni:

Most komolyan kérdem: van értelme? Egyetlen kva magyar forintot is pocsékolni ilyen baromságra? Érdemes megfizetni hajléktalanokat meg diákokat, hogy aztán abban se legyünk biztosak, hogy kiviszik-e? Nem lehetne ezt a pénzt ügyesebben elkölteni?

A képen egyébként egy olyan doboz van, amit a házmester helyezett el pont a postaládából kiszedett szemétnek. Azaz az olvasatlanul eldobott szórólapoknak. A doboz 40x50x30 centiméteres belső mérettel rendelkezik. Naponta ürítik, naponta megtelik. Egy lépcsőház szemetével. Azaz csak a mi lépcsőházunkban naponta nagyjából 6 liternyi papírszemét keletkezik csak azért, mert van pár kövület, aki nem képes felfogni, hogy a KUTYÁT NEM ÉRDEKLIK A SZÓRÓLAPOK.

Ébresztő balfékek, 2012. van! Nagyjából 20 éve senki nem olvas szórólapot! De komolyan.

Kidobott pénz.

Viszont kellően idegesítő, hogy ha az ember egy hétre elmegy mondjuk nyaralni, akkor hazaérve csurig van a postaláda és ki kell válogatni az értékes küldeményeket a sok szar közül. Arról nem beszélve, hogy a betörőknek elég belenézni a postaládába és látják, kihez lehet nyugodtan bepróbálkozni.

Szóval aki szórólapozik, az szarul csinálja. Mondhatnám, hogy balfasz, de nem mondom.

És arról nem is beszéltünk még, hogy ha az ember véletlenül szabadságon van, rohadtul biztos, hogy egy délelőtt legalább 4-5 szerencsétlen felcsöngeti a kaputelefonon, hogy engedje be. Ha fürdenél, ha szunyálnál, ha filmet néznél, nyomják a csengőt. A szerencsétlen szót úgy értem, hogy igazán szerencsétlen ember az, akinek csak ilyen meló jut. Sajnálom őket, de nem engedem be. Ez ugyanis két dolog. Elvből nem engedem be őket. A postaláda ugyanis nem szemetesláda és nem hiszem el, hogy ez a meló bárkinek megéri.

Persze főleg nem a kihordók tehetnek róla, rajtuk csak csattan a dolog. Nem is szoktam velük vitatkozni, egyszerűen leteszem a kaputelefont. Talán ez kevésbé megalázó, mintha nemet mondanék, esetleg ki is osztanám őket, hogy nem kéne. Tudják ők ezt, szegények, benne van a hangjukban a bocsánatkérés. Nem is haragszom én, csak nem engedek be senkit.

A szórólapot pedig egykedvűen kidobom. Olvasatlanul. Most is csak azért tudom, mi van rajtuk, mert ennek az írásnak a kedvéért belefényképeztem a szemetes dobozba. Amúgy meg, mint a kutyaszart, meg sem látom ezeket. Automatikus mozdulattal gyűröm össze mindet...

A bicikli, mint mellékszereplő

A reklámok hazudnak. Ezt tudjuk. De néha sunyi módon teszik ezt.

Mostanság egyre több olyan reklámot látok, ahol a bicikli mellékszereplő. LÁTSZÓLAG.

Ugyanis meg vagyok győződve róla, hogy az alkotók a biciklizést is lejáratják. Hogy tudatosan vagy tudatlanságból, azt most hagyjuk! 

Ezekben a reklámokban látszólag nem a bicikliről van szó, de mégis sunyi módon a végére az is bevésődik az embernek - már aki fogékony rá - hogy a biciklizéssel baj van.

Az egyik kedvencem egy banki reklám, amiben az autós és a biciklis kerülgetik egymást. Mondván: a céljaink hasonlóak, de azokat másként érjük el. Ez részben igaz.

A reklámban viszont azt látjuk, hogy a biciklis csajszi megelőzi az autóst, eztán az autós visszaelőz, aztán a biciklis megint visszaelőz és végül egyszerre érnek oda a bankhoz.

Szép történet, de nem igaz.

A valós életben ugyanis az autós akkor találkozna utoljára a biciklissel, amikor elindulnak. Onnantól ő ülne a dugóban, majd parkolóhelyet keresne. Mire a bankba beérne, addigra a bringás már régen otthon van és el is felejtette az egészet.

A valóság ezen eltorzítása azért veszélyes, mert a kerékpározást nem ismerőknek az a hamis képe alakulhat ki, hogy biciklivel ugyanolyan szívás közlekedni, mint kocsival. Ami meg nem igaz.

A másik kedvencem, amikor a jó húsban lévő (majdnem azt írtam, kövér) humorista meséli, hogy náluk részben megvalósult már a kerékpárkölcsönzés, mert ő ha letámasztja a bringáját, 5 percen belül valaki kölcsönveszi.

Ez sem igaz. Ha ugyanis rendesen lelakatolod a biciklit, akkor nem fogják ellopni. Immárom 22 éve közlekedem biciklivel Budapesten, SOHA nem lopták még el a bringámat. Amikor ellopták, azt a lépcsőházból és sodronnyal volt lelekatolva. Na, ezt nem szabad.

A valóság ilyetén ábrázolása azért veszélyes, mert azt sugallja a nézőnek, hogy biciklizni szívás, mert ötpercenként ellopják a biciklidet.

A valóság közben az, hogy a bérleted árából félévente új bringát vehetsz, a benzinre el nem költött pénzből pedig kéthavonta. Úgyhogy ha el is lopják, - már bocs, de  - ki nem szarja le?
(Ha tetszett, ugye továbbosztod a Facebookon és a G+-on? Köszi!)

Türelemre taníthat egy nyakleves...

A reklámok hazudnak.
Itt van ez a türelmetlen gyerek, aki először megégeti a száját a búrkiflivel, majd a diszkóban csavar le neki egy csajszi egy fülest ezzel: "Türelem, tegnap találkoztunk először!"
Mi irritál? Elsősorban a sok logikai csavar.
Biztosan engem neveltek rosszul, de én azt tanultam, hogy az arc a lélek tükre, aki az arcot üti meg, az a lelket üti meg. Talán ezért van, hogy soha nem ütnék meg még idegent sem, nemhogy olyan valakit, akit szeretek.
És az is biztos, hogy ha egy nő a megismerkedésünk második napján lecsavarna egy maflást, annak a búrkiflijéből bizony nem nagyon ennék.
Mert ugyebár az említett reklámban a következő snitt az, amikor a türelmetlen csávókám csavarozza fel a névtáblát a vadiúj lakás ajtajára, miközben a háttérben a pofozkodós hölgyet látjuk egy 7-8 éves gyerek társaságában, nagy hassal, merthogy terhes. A duma közben, hogy "5 év múlva".
A logikai bakugrások?
A diszkóban - ahol a csávókám a maflást leakasztotta magának - 80-as évek zenéje hallható, a szereplők ruházata is tipkus nyolcvanas, de még a hajuk is. Akkor hogyan is ugrunk 2011-re 5 év alatt?
Ha netán retródiszkó volt, akkor kié a 7-8 éves leánygyerek az asztalnál, miközben 5 év telt el?
Melyik is az a bank, amibe egy suttyó, pályakezdő srác pénzt rak, majd 5 év múlva abból lakást vesz? Nem is akármilyent?
Miért is akar az ember lesmárolni valakit, akivel előző nap találkozott először?
Aztán miért vesz el az ember egy olyan hisztis csajszit, aki már a második randin lekevert egy maflást?
Miért is jó reklám az, amiben a férfi egy balfasz? Miért is használ ez a banknak? Hogyan is fogja meggyőzni ez a kedves ügyfeleket?
Kérdések, mindig csak a kérdések...
Tehát összegezzük:
Türelmetlen barátunk egy retródiszkóban megismerkedik élete nagy szerelmével, akinek már akkor van valakitől egy 2-3 éves gyereke. Elveszi feleségül, de gyorsan elkezdenek rakni előtakarékosságból úgy havi 250.000,- HUF-ot (15 milliós lakást feltételezve, 5 év alatt, ami 60 hónap), a kezdő fizetésükből. Aztán ugyebár nincs se svájcifrankbukta, se válság. Beköltöznek a szép lakásukba, ahol a hisztis csaj vezeklésül búrkiflit süt, mégpedig pont olyat, mint a balfék barátunk éccsanyukája.
Csak engem irritál az ilyen?
Mindenesetre a reklám elkészítőinek üzenem, hogy KEVESEBB FÜVET KÉNE SZÍVNI!

A nagy megosztás átverés

Már régóta látom a tévében, ahogyan egy szerencsétlen kiscsaj a koncerten a telefonját feltartja és a másik oldalon a mikulásjelmezes barátja meg élvezi a zenét. A duma közben valami ilyesmi: oszd meg az élményeidet az új... és ezután egy fatengelyes, böszmetelefon neve következik.
Mi a bajom ezzel (azonkívül, hogy hazudnak)?
1. A koncerten feltartott telefon a nagy hangerő miatt leszabályoz, a mikrofonja NEM alkalmas arra, hogy a koncert élményéből BÁRMIT is átadjon. A túloldalon aki hallgatja, az csak egy borzalmas valamit fog hallani, amit zenének nem lehet nevezni és NEM képez élményt. Röviden: ilyet csinálni balfékség. De nem ez a legnagyobb bajom.
2. A nagyobb bajom az, hogy ez NEM MEGOSZTÁS!!! Ez a reklám tipikusan az a fajta, amikor csúsztatnak. Azt sugalmazzák, hogy egy 10.000,- forintos fostalicska készülékkel is lehet élményeket megosztani. Felhasználják a megosztás szót, ami manapság divatos és arra alkalmas készülékkel tényleg élményt tud nyújtani azoknak is, akik éppen nincsenek ott az eseményen.
ARRA ALKALMAS KÉSZÜLÉKKEL!
A reklámban bemutatott szarok NEM ALKALMASAK a megosztásra. A reklám készítője hazudik amikor azt sugalmazza a hozzá nem értőknek, hogy ha megveszik az általa reklámozott szart, akkor majd ők is csatlakozhatnak ahhoz a közösséghez, amelynek tagjai megosztják egymással az élményeiket. Mindezt úgy, hogy fogja a retves böszmefonját, aztán feltartja a koncerten...
A megosztás NEM EZ!
A megosztás arról szól, hogy az elményt élvezhető minőségben, arra alkalmas eszközök segítségével, de főként egyszerre TÖBB embernek tesszük elérhetővé.
Ilyen alkalmas eszköz persze lehet egy olyan telefon, amelyen valamely megosztásra képes alkalmazás (szoftver) futtatható. Legyen ez Twitter, Facebook, Google+, de sorolhatnám estig...
Tehát miről is van itt szó?
Arról, hogy van egy divatos szó, a megosztás. Ezt fogja a reklámszekember és ráhúzza egy olyan telefonra, ami nem  tud megosztani semmit (itt hazudik).
A hozzá nem értő, de nyíltszívű, érdeklődő fiatal-középkorú-öreg meg ráharap, gyorsan felírja egy cetlire a telefon típusát, bemegy a mobilszolgáltatóhoz, megveszi azt a fost, amit a reklámban mutatnak, hazamegy és próbálná használni. És akkor döbben rá, hogy átverték, mert a készülék NEM alkalmas arra, amit a reklámban mutogatnak.
Még azt is el tudom képzelni, hogy erre az ismerősök döbbentik rá, amikor nagy büszkén meséli, hogy vett egy megosztásra alkalmas telefont.
Amit ez a reklám mutat, az esetleg menő lehetett még 1995-ben, amikor a mobiltelefonról úgy osztottál meg élményt valakivel, hogy felhívtad és elmondtad, hogy hol vagy éppen és mit is csinálsz. És ennek ő örült. (Ne érts félre: ha felhívsz és elújságolsz nekem valamit, annak én örülök, de ez nem megosztás...)
MA KÉTEZERTIZENEGY VÉGE VAN, MINNYÁ KÉTEZERTIZENKETTŐ!
Ma, aki megosztásról beszél, az olyasmikre gondol, hogy:
fényképek AZONNALI megmutatása,
videók AZONNALI feltöltése,
ONLINE (valós idejű) videóközvetítés.
Esetleg szöveges tartalmak továbbadása azoknak, akikről azt gondolod, hogy talán érdekelné őket.
EZ a megosztás!
Úgyhogy legyetek kedvesek és szóljatok, ha 10.000,- forintért olyan telefont találtok, amelyen ezek lehetségesek, mert érdekelne... ;)

Az indián neved adathalászat

Nem csak a tévében próbálkoznak az átveréseddel. Sokkal sunyibb szívatás az, amikor mindenféle jópofának látszó szirszarral bombáznak meg közösségi oldalakon, amire Te kattintasz is szorgalmasan.
Aztán meg csodálkozol rajta, hogy az e-mail címedre érkeznek a kéretlen levelek.
Persze ehhez jogod van ám, ahogyan nyugodtan vidd fel a lakásodba levelesládádba bedobott kéretlen hirdetéseket is. Zárójelben jegyzem meg, hogy ezekkel egyben felviszed a lakásba a baktériumokat és víruskat is, nameg a jó kis kémiát, ami szépen szennyezi az életteredet. De a te dolgod.
Ahhoz viszont - már ne haragudj, de - NINCS JOGOD, hogy ezekkel a jópofa szarokkal NEKEM, NEKÜNK, a barátaidnak, rokonaidnak okozz kelemetlenségeket. Minket veszélyeztess...
Maradjunk a címben szereplő, indiánnév dolognál.
Rányomsz szépen a fészbukkon, hogy igen, mutassa meg az indián nevedet. (Csak találgatok, miként zajlik a folyamat, mert én bizony NEM nyomok rá SOHA ilyenekre..). Ekkor egy dologban már biztos lehetsz: a teljes kapcsolatrendszered és MINDEN adatod ismert lesz a jópofának látszó szarságot megalkotó köcsögök számára.
Magad teszed ki magadat TÁMADÁSOKNAK.
Ha szerencséd van, akkor csak a szirszarjaikat akarják majd eladni neked. Ha nincs szerencséd, akkor a bankszámládra, kódjaidra, mindenféle - ellened felhasználható - adatodra kíváncsiak. És használni is fogják azokat, ELLENED!!!%
Ne csodálkozz azon, ha felhív valaki, aki tudja az életkorodat, iskoláidat, ismerőseidet, érdeklődésedet.... MINDENT, amit TE MAGAD ADTÁL MEG ÖNKÉNT MAGADRÓL.
Már bocsáss meg és ne vedd támadásnak, de NORMÁLIS VAGY?
Legközelebb mi lesz? Beengeded a késárusokat a lakásodba? Megmutatod a családi ezüstöt a becsületes román kereskedőknek? Adsz egy másolatot a lakáskulcsodból?
Nem? Miért nem? Ugyanezt teszed régóta, csak digitálisan.
Ismétlem: jogod van hozzá. Minden ember szabadon lehet hülye...
Ahhoz viszont nincs jogod, hogy engem is megszopass. Hogy az én e-mailcímemet is kiadd. Hogy én is kénytelen legyek törölgetni naponta azt a sok szirszart a mailfiókomból, amit NEKED KÖSZÖNHETEK!
Amúgy türelmes vagyok ám és annál jobban szeretlek téged, hogy SIMÁN TÖRÖLJELEK AZ ISMERŐSEIM KÖZÜL.
Úgyhogy nagyon kellemetlen ez nekem.
Remélem nem veszed támadásnak, de egyre mindenképpen meg szeretnélek kérni:
NE!
Ne nyomjál rá semmire a Facebook-on, ami hozzáférést kér az adataidhoz!!!
A SAJÁT ÉRDEKEDBEN (is)!!!
Nagyon köszönöm!
Ámbár ha történik Veled valami érdekes, kérlek ne fogd vissza magadat. Érdekel, mi van Veled. Ezért vettelek fel az ismerőseim közé Téged.
MERT KEDVELLEK!
Ne rontsd ezt el!

A hörcsög NEM HAL!

Most nem a reklám tartalma, hanem a megnyilvánulása bánt.

Mindenkinek megvan a két hörcsög az Ósan reklámban ugye?

(A reklám maga egyébként a becsületesebbek közé tartozik, hiszen nem hazudik, csak felhívja a figyelmet arra, hogy ez vagy az most éppen olcsó(bb) az Ósanban. Tudod: akci-ósan. Ezzel tehát nincs baj.)

Amivel baj van az, hogy a szerencsétlen hörcsögök AKVÁRIUMBAN laknak. Ezt látja a jónép és amikor "eccerű" apuka hörcsögöt vesz a gyereknek mit vesz neki lakhelynek?

AKVÁRIUMOT...

A hörcsög NEM HAL. Ha már az ember hörcsögöt tart, azt a neki való KETRECBEN tegye.

Az akváriumban nem jár a levegő, szerencsétlen állat szenved. A pisitől befülled az alom, az állat megbetegszik és hamarabb kimúlik. Ráadásul az akvárium kényes és nehéz. A gyerek szereti magával cipelni a hörcsögöt mindenhová, így cipelheted vele a 20 kilós akváriumot is, ami üveg és törik. És megkarcolja a kocsiban az ülést is.

Ezzel szemben a ketrec alig drágább, komplett szettben (ketrec, alsó tálca, mókuskerék, kis házikó, itató golyós szeleppel, etetőtálca) is csak két ezressel több, mint egy ugyanakkora akvárium.

Ha nagyon meg akarod örvendeztetni a gyereket, 10 ezres környékén komplett labirintusrendszeres, négyszintes ketrecet vehetsz, amiben a hörcsög egész nap elvan és a gyerek is élvezi, ahogy szaladgál a kis kedvenc az átlátszó csövekben.

Tehát: A HÖRCSÖG NEM HAL! Ne tartsd akváriumban még akkor sem, ha az Ósan reklámban ezt látod.

A reklámok hazudnak!